Barlangász tábor a Bükkben

Július 11-én tíz bátor, mindenre elszánt vizás nekivágott a Bükk hegységnek, hogy 6 nap alatt bepillantást nyerjen a barlangok rejtelmes világába. Nem olyan barlangokba mentünk, melyek a turisták kedvenc célpontjai, hanem olyanokba, ahol izgalom, kúszás – mászás, sár, víz, kiépítetlen utak és sötétség várt minket. Tapasztalt, nagy tudású túravezetőink hihetetlen élményekkel vártak.

A vonatunk hétfőn, 12.30-kor érkezett meg Miskolcra, ahol a csomagjainktól gyorsan megszabadulva azonnal nekivágtunk az első kalandunknak. Lillafüredről egy könnyed kis felszíni túrával értük el első barlangunkat, a Kőlyukat. A séta alatt a vezetőnk megmutatta az érdekes felszíni képződményeket, a víznyelőket, a dolinákat és az érdekesebb növényeket. A barlangot egy sajnálatos „baleset” miatt nem tudtuk megnézni, mert most cserélték ki a bejárat zárját, s nálunk nem az új kulcs volt. Így odébbálltunk, s a Bükk cseppkövekben átlagosan leggazdagabb barlangját, a Lilla-barlangot néztük meg. Szervezetünk a meleg után jólesően fogadta és hamar megszokta a barlangok állandó 7-9 fokos hőmérsékletét. Hihetetlen élmény volt hason csúszni a törékeny cseppkövek alatt és mellett. Megtapasztaltuk az igazi vaksötétséget és a teljes csendet – ez utóbbit csak 15 másodpercig, mert a lányok nem bírták tovább kuncogás nélkül. A hazafelé vezető erdei úton ínycsiklandozó erdei málnával és szamócával jutalmaztuk magunkat.

Kedden egy overallos barlangtúrára indultunk. Nem tudtuk, mit is takar ez a megkülönböztető elnevezés, csak sejtettük, hogy valami izgalmas kaland vár ránk. Nem is csalódtunk. Az előző napihoz hasonló kis erdei túra után megérkeztünk a Létrási-vizes barlanghoz., ahol már vártak ránk vezetőink. Bebújtunk overalljainkba, feltettük sapkánkat és lámpánkat, majd indultunk is a nem mindennapi kalandunkra. A 280 méter hosszúságú barlangot 2 és fél óra alatt tudtuk meghódítani. Már a bemenet sem volt egyszerű, egy szűk nyíláson kellett átpréselődnünk, hogy azonnal 8 méter mélyre ereszkedjünk le egy létra segítségével. És innentől kezdődött az igazi erőpróba. A rengeteg létra megmászása le és fel volt a barlangban a legegyszerűbb. Szűk átjárók, négykézláb és hason csúszás a sárban és néhol a vízben, csaknem teljesen függőleges falak megmászása, ezek voltak az igazi kihívások. De hősiesen küzdve valamennyien felülkerekedtünk saját korlátainkon, s sikeresen teljesítettük a feladatot. Amikor a legnehezebb szakaszon, a kijárathoz vezető 8 méter hosszú függőleges falon át kijutottunk a szabadba, szinte mindannyian arra gondoltunk, hogy most azonnal újrakezdenénk. De indulni kellett haza, s most is a megérdemelt jutalmunk a finom málna és szamóca volt az erdőben.

Szerdán aktívan pihentünk: közös főzéssel, fürdőzéssel, lustálkodással pihentettük szervezetünket.

Csütörtökön Aggtelekre utaztunk, ahol a cseppkőbarlang hosszú túráján vettünk részt. Az első 2 nap szűk barlangjai után a Baradla-barlang monumentalitásával nyűgözött le minket. Az 5 órás túra alatt  megcsodálhattuk a hatalmas barlangrendszer cseppköveit mind az  aggteleki, mind a jósvafői részen, s közöttük a kiépítetlen, sötét barlangrészben a barlangkutatás részleteivel ismerkedhettünk meg vezetőnk segítségével. Érdekes volt ez a nap is.

Pénteken, az utolsó barlangász napon, ismét a Bükk várt minket. Az ősember-barlangok nem erőnket, hanem elménket pallérozták. „Ismerd meg minél jobban múltadat, hogy lásd a jövődet”- mondta Józsi bácsi, a kedves vezetőnk. A Szeleta-barlang, a Büdös-pest és a Kecskelyuk gazdag régészeti kincseikkel váltak híressé és túránk céljává. Már az első barlangban saját leletünk lett, egy barlangi medve fogdarabja, mely a Hermann Ottó Múzeum anyagát fogja gazdagítani,  megtalálója  nevével és a Vizafogó Tagiskola említésével. Büszkék vagyunk rád, Benedek! A Büdös-pest megismerésekor megtudtuk, hogy a barlang elnevezésének semmi köze fővárosunkhoz, hanem a szláv barlang, sziklaüreg szóból származik. Itt megismertük az ősemberek barlanglakó vezetőinek életmódját, akik természetesen nők voltak  A Kecskelyuknál pedig a denevérek nyűgöztek le minket szépségükkel. Itt ért véget túránk, s közös döntéssel a Lillafüredi Erdei Vasúton való utazással tettük fel a koronát táborunkra.

Szombaton élményekkel telve, tiszta tüdővel és rengeteg sáros ruhával egy kissé fáradtan indultunk haza arra gondolva, hogy jövőre vajon milyen kaland vár ránk.

Sipos-Kovács Marianna