Határtalanul

Határtalanul kirándulás

Magyar történelmi és kulturális kincsek nyomában Szlovéniában és Horvátországban

2024.04.15-2024.04.19.

Immár harmadik alkalommal utaztunk a határon túlra, ezúttal Szlovénia és Horvátország magyar vonatkozású emlékeit felkutatni.

Sajnos, az időjárás nem fogadott kegyeibe minket, hideg, esős napokban, de annál jobb hangulatban töltöttünk el az 5 napot idegenvezetőnk Emília és sofőrünk Dávid társaságában. 

Első nap Lendván megtekintettük a Bánffy-Esterházy kastély kiállítását. Benne találjuk Zala György alkotásainak miniatűr másait, valamint a híres hetési tájegységre jellemző viseletet és használati tárgyakat.

Megismerkedtünk a helyi magyarság történetével. A lendva környéki magyarság kiemelkedő alakja, Soós Mihály, az intézmény vezetője mesélte el nekünk, milyen a szlovéniai magyarok helyzete és élete, lehetőségei és kilátásai.

Majd Lendva város központjával ismerkedtünk. A Szent Katalin plébániatemplom mellett találjuk a Szent István szobrot, tőle nem messze pedig a Makovecz Imre által épített kultúrpalotát.

Felkapaszkodtunk a lendvai szőlőhegyre, ahol felkerestük a Szentháromság kápolnát, ahol Hadik Mihály törökverő hadvezér van eltemetve. Innen csodálatos kilátás nyílik a környékre, három ország látóhatárát lehet látni. 

Kirándulásunkat a kilátóval folytattuk, mely kiváló hely piknikhez, illetve aki megmássza a 276 lépcsőt, még tovább gyönyörködhet a tájban.

Még mindig nem ért véget a nap, a történelmi nyugat-dunántúli Őrvidék középkori emlékeinek egyik kiemelkedő települése Bántornya. A Bánffy-családhoz fűződő Árpád-kori templomon román és gótikus stílusjegyeket egyaránt fellehetünk, falain Aquila János gyönyörű freskóit láthatjuk, köztük a Szent László legendát is. Végül Dobronak település határában található a Bakónaki-tó felé vettük az irányt.  amely mentén gyönyörű sétát tettünk, a végén a kiszáradt tavat láttuk csak, de az energiamezőből merítettünk estére, és a következő napokra.

Másnap reggel szomorúan tapasztaltuk, hogy szakad az eső, így a Hármashatárhoz az erdőn keresztül nem merészkedtünk fel, inkább Felsőlendvára buszoztunk, ahol megtekintettük Szlovénia legnagyobb kiterjedésű várát, amelynek elődjét még a 13. századi keresztes háborúk idején, a templomosok építették. Később az Amadék, a Széchenyiek, a Nádasdyak, a Szapáryak, végül Trianonig a Széchenyiek birtokolták. Udvarán 7 energiavonalat is találunk, amelyek jótékony hatást gyakorolnak szervezetünkre.

Majd Közép-Európa legnagyobb orchidea farmjára látogathatunk, a Dobronak határában megépült Trópusi kertbe, ahol különleges egzotikus növényeket találunk. Többek között volt húsevő növény, kakaóbabfa, fahéj, és számtalan csodálatos orchidea. 

A szállásra visszaérve volt időnk, így sétáltunk Őriszentpéteren a szemerkélő esőben.

Harmadik napunkon összecsomagolás után a Passero birtokon kezdtük a programot, a finom csokoládék feldobták az időjárást is. Ezt követően  Zágrábot vettük célba. Sétánkat a MÁV egykori főépítésze, Paffl Ferenc által tervezett központi vasútállomástól kezdtük. Innen Tomiszlav király lovasszobra mellett elhaladva megtekinthetjük a magyar honfoglalás millenniuma alkalmából átadott pavilon épületet, láthatjuk közös történelmi nagyjainak, Zrinyi Miklósnak és Jurisics Miklósnak, Kőszeg védőjének a mellszobrát. Valamint a hangulatos zenepavilont és meteorológiai órát. 

A Káptalandombon emelt székesegyházat, benne a Szent István kápolnával, éppen felújítják, így oda nem sikerült bemennünk, pedig  láthattuk volna Szent László koronázási palástját, Erdődy Tamás, Frangepán Ferenc és Zrínyi Péter sírját.

Sétánkat a belvárosban, a Jellasics térre vezetve folytattuk, némi szabadidővel a gyerekek is felfedezhették a látnivalókat, pénzköltési lehetőségeket.

A tengerparti szállásunk elfoglalása után vacsoráztunk nagykabátban, majd sétáltunk a tengerparton esőkabátot is felvéve.

A 4. napon hűvös, de csodálatos napfényes reggelre ébredtünk. A Krk szigetről induló hajóval kihasználtuk a fakultatív lehetőséget, és egy közel két órás tengeri hajókázáson vettünk részt, mely nemcsak azért volt különleges, mert mindenkin minimum 4-5 réteg ruha volt, hanem mert delfineket is láttunk. A buszra visszaszállva csak egy kérésünk volt Dávid, a buszsofőr felé, fűtsön be! Így, átmelegedve érkeztünk meg a Fiuméhez tartozó Tersattoba. A Tersattoi Mária búcsújáró templom  kápolnája magyar hadihajók emlékét őrzi (a Szent István, Viribus, Unitis, stb.). "Az egész  magyar hadiflotta itt parádézik a tersattói kápolna belső falán." Felsétáltunk Tersatto várába,  amelyet a Frangepánok építettek a 13. században, és megcsodáltuk a páratlan kilátást. 

Utunkat Fiume történelmi belvárosával, a korzón található  Óratoronnyal, a kikötővel folytattuk. Meglátogattuk a magyar időben épült  piacot, a színházat, és egyéb fontos épületeket tekintettünk meg: a Kormányzói Palota, a Magyar  Királyi Tengerészeti Hatóság épülete, az Adria-palota és az Adria Magyar Királyi  Tengerhajózási Rt. székháza. Felkerestük a Baross  emléktáblát. 

Majd a sétáló utcában korzóztunk, és adtunk szabadidőt.

Ezt követően folytattuk utunkat Horvátország Monacoja felé, Opatiába (Abbáziába). Abbázia minden villájához gazdag, sokszor nemesi származású magyar családok  története fűződik, itt kezdtük sétánkat, felidéztük néhány család történetét. Sétálunk a  tengerparton a híres, sziklába vájt sétányon és felkeressük a Hotel Palace Bellevue-t, amely Markusovszky Lajos 1848-49-es tábori főorvos utolsó lakhelye volt. Emlékét tábla őrzi a  szálloda falán, melyet szintén megtekintettünk. Sajnos eleredt az eső, így tovább nem maradtunk ebben a csodás gyöngyszemben.

Utolsó napunkon sem maradtunk magyar jellegű történelmi emlékek nélkül. Az Adriától elbúcsúzva Varasdra mentünk, ami mintegy 20 évig Horvátország fővárosa volt. Városnézésünk során  felkerestük az Erdődyek várkastélyát és tettünk egy sétát Európa talán legszebb barokk  belvárosában. 

Végül Csáktornyát ejtettük útba, ahol a Zrínyiek sasfészke volt. Tettünk egy sétát a csáktornyai várnál.  Elsétálunk a Szent Jeromos szlavóniai származás szentünk szobrához, a Zrínyi fához, Zrínyi  teljes alakos szobrához, a honvédő háború áldozatainak emlékművéhez és a turulmadaras  központi emlékoszlophoz. 

Fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza. Köszönjük a lehetőséget!

Határtalanul pályázat

Al-Duna és a Kazán szorosok-hajóskaland a déli végeken

2023.március 13-17-ig vett részt iskolánk 7.8. osztályos diákjaiból 38 fő a Szerbiai – Vajdasági kiránduláson.

Honismereti vezetőnk Faragó Zoltán már a határ után csatlakozott hozzánk, s az 5 nap alatt számtalan hasznos információval látott el minket. 

Már első nap a történelmi város, Szabadka csodás épületeivel, a Mézeskalácsházzal, a Kaptárházakkal, a városháza óratornyának 270 lépcsőfokával ismerkedtünk meg, Megkoszorúztuk Hunyadi Mátyás szobrát, majd a Palicsi-tó partján tett sétával orvosoltuk a hosszú busz utat, végül elfoglaltuk Tótfaluban szállásunkat. 

Másnap délelőtt a helyi iskolában tettünk látogatást, átadtuk iskolánk ajándékát a tanároknak, gyerekeknek. Ők pedig egy kis sportfoglalkozással kedveskedtek nekünk, ahol a helyi gyerekek és a mi tanulóink mérhették össze erejüket. Igazán jól szórakoztunk.

Ezt követően folytattuk a történelmi Magyarország felfedezését, Zentára mentünk, ahol a városháza tornyából- ez csak 221 lépcső volt- csodálatos kilátás nyílt a környező, régen magyar lakta tájakra. A Beodra-i Technika Múzeumban még a lányok számára is érdekes régi babakocsik mellett régi biciklik, motorok, gőzgépek és számtalan érdekesség nyújtott élményt. A megszólaltatott légiriadó, és hajókürt hangja ijesztő volt. Utunkat Törökbecsére folytattuk, Leiningen Westerburg Károly - az aradi vértanúink egyike - törökbecsei polgár volt. Törökbecse soha nem feledte vértanú polgárát a közelmúltban a római katolikus templom udvarában egy új szobrot állitottak a hős emlékére. Törökbecsével szemben a túlparton, Óbecsénél, a Ferenc-csatorna végén volt látható az Eiffel- vagy Türr István-zsilip, az első automata folyami zsilipek egyik példánya, egyébként magyar találmány és a párizsi Eiffel-cég kivitelezte. Útközben az aracsi pusztatemplomra is vetettünk pillantást. Este senkit nem kellett elaltatni.

Sajnos másnap reggel, amikoris március 15-ére, nemzeti ünnepünkre ébredtünk, az időjárás nem fogadott kegyeibe, esett az eső, fújt a szél. A tótfalui iskolások rendkívül színvonalas műsora mellett iskolánk tanulói is készültek megemlékezéssel a jeles nap alkalmából Az emlékezést közös koszorúzás zárta, majd indulás a következő szálláshelyre Székelykevére. Útközben a Nándorfehérvári várba tettünk kitérőt helyi vezetővel, koszorúztunk, majd  Szerbia fővárosában sétáltunk egy kicsit, hiszen az eső továbbra sem hagyta magát. A hosszú út után foglaltuk el a következő 2 nap szállását. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a szállások 1 km távolságra voltak egymástól, így reggelihez és vacsorához kisebb túrát téve érkeztünk. 

4. napon is hosszú buszút állt előttünk. Elsőként az Arany János által is megénekelt várat, a Galambóci várat tekintettük meg, A felduzzasztott Al-Duna itt a legmélyebb, több mint 100 méter mély. A parton kanyargó országútról csodás kilátás nyílik a sziklafalak között rohanó folyóra, a Kazán-szorosra.  Itt hajóra szálltunk, és a magas sziklafalak között gyönyörködtünk a látványban. A túlparton Erdély déli része látható. Az Al-Duna szabályozásának gondolatát Széchenyi István vetette fel, aki 1830-ban szakértők társaságában utazta végig a zátonyokban bővelkedő két Kazán-szorost és a Vaskaput, majd ezt követően, 1833-ban, Vásárhelyi Pál tervei alapján 1834-ben megkezdődött az építkezés is, s lett hajózható a Duna ezen szakasza.

Hazafelé Szendrő vízi vára lenyűgöző szépségét csodálhattuk, igaz már szinte sötétben. 

Visszaérkezve a szállásra a vacsora elfogyasztása után az elmúlt napok eseményeiből játékos vetélkedőt szerveztünk. Nagyon örültünk neki, hogy mindegyik csoport lelkesen vett részt a játékban, s igazán sok mindenre emlékeztek.

Utolsó nap a bepakolás után hazafelé vettük az irányt, de közben itt sem maradhatott el történelmi ismereteink bővítése. A péterváradi erőd kazamatáiban bolyongva képzeltük magunkat bele az itt katonaságot teljesítő emberek szerepébe. Kirándulásunkat Újvidék utcáinak megismerésével zártuk, s költöttük el maradék pénzünket.

Hazafelé megállapítottuk, hogy sok hasznos ismerettel lettünk gazdagabbak a történelmi Magyarországról.  Este 20.30-ra értünk haza fáradtan, de boldogan.

Köszönjük a szervezést Sipos-Kovács Marianna int.vez.helyettesnek, a kisérést dr. Kovács Gábor Péterné- Erika néninek, Marosi Juditnak, Szállási Zsuzsannának.