Vizafogó Tagiskola<
2024. Április
HKSzeCsPSzoV
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Keresés

Határtalanul

 

Határtalanul pályázat

Al-Duna és a Kazán szorosok-hajóskaland a déli végeken

 

2023.március 13-17-ig vett részt iskolánk 7.8. osztályos diákjaiból 38 fő a Szerbiai – Vajdasági kiránduláson.

Honismereti vezetőnk Faragó Zoltán már a határ után csatlakozott hozzánk, s az 5 nap alatt számtalan hasznos információval látott el minket. 

Már első nap a történelmi város, Szabadka csodás épületeivel, a Mézeskalácsházzal, a Kaptárházakkal, a városháza óratornyának 270 lépcsőfokával ismerkedtünk meg, Megkoszorúztuk Hunyadi Mátyás szobrát, majd a Palicsi-tó partján tett sétával orvosoltuk a hosszú busz utat, végül elfoglaltuk Tótfaluban szállásunkat. 

Másnap délelőtt a helyi iskolában tettünk látogatást, átadtuk iskolánk ajándékát a tanároknak, gyerekeknek. Ők pedig egy kis sportfoglalkozással kedveskedtek nekünk, ahol a helyi gyerekek és a mi tanulóink mérhették össze erejüket. Igazán jól szórakoztunk.

Ezt követően folytattuk a történelmi Magyarország felfedezését, Zentára mentünk, ahol a városháza tornyából- ez csak 221 lépcső volt- csodálatos kilátás nyílt a környező, régen magyar lakta tájakra. A Beodra-i Technika Múzeumban még a lányok számára is érdekes régi babakocsik mellett régi biciklik, motorok, gőzgépek és számtalan érdekesség nyújtott élményt. A megszólaltatott légiriadó, és hajókürt hangja ijesztő volt. Utunkat Törökbecsére folytattuk, Leiningen Westerburg Károly - az aradi vértanúink egyike - törökbecsei polgár volt. Törökbecse soha nem feledte vértanú polgárát a közelmúltban a római katolikus templom udvarában egy új szobrot állitottak a hős emlékére. Törökbecsével szemben a túlparton, Óbecsénél, a Ferenc-csatorna végén volt látható az Eiffel- vagy Türr István-zsilip, az első automata folyami zsilipek egyik példánya, egyébként magyar találmány és a párizsi Eiffel-cég kivitelezte. Útközben az aracsi pusztatemplomra is vetettünk pillantást. Este senkit nem kellett elaltatni.

Sajnos másnap reggel, amikoris március 15-ére, nemzeti ünnepünkre ébredtünk, az időjárás nem fogadott kegyeibe, esett az eső, fújt a szél. A tótfalui iskolások rendkívül színvonalas műsora mellett iskolánk tanulói is készültek megemlékezéssel a jeles nap alkalmából Az emlékezést közös koszorúzás zárta, majd indulás a következő szálláshelyre Székelykevére. Útközben a Nándorfehérvári várba tettünk kitérőt helyi vezetővel, koszorúztunk, majd  Szerbia fővárosában sétáltunk egy kicsit, hiszen az eső továbbra sem hagyta magát. A hosszú út után foglaltuk el a következő 2 nap szállását. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a szállások 1 km távolságra voltak egymástól, így reggelihez és vacsorához kisebb túrát téve érkeztünk. 

4. napon is hosszú buszút állt előttünk. Elsőként az Arany János által is megénekelt várat, a Galambóci várat tekintettük meg, A felduzzasztott Al-Duna itt a legmélyebb, több mint 100 méter mély. A parton kanyargó országútról csodás kilátás nyílik a sziklafalak között rohanó folyóra, a Kazán-szorosra.  Itt hajóra szálltunk, és a magas sziklafalak között gyönyörködtünk a látványban. A túlparton Erdély déli része látható. Az Al-Duna szabályozásának gondolatát Széchenyi István vetette fel, aki 1830-ban szakértők társaságában utazta végig a zátonyokban bővelkedő két Kazán-szorost és a Vaskaput, majd ezt követően, 1833-ban, Vásárhelyi Pál tervei alapján 1834-ben megkezdődött az építkezés is, s lett hajózható a Duna ezen szakasza.

Hazafelé Szendrő vízi vára lenyűgöző szépségét csodálhattuk, igaz már szinte sötétben. 

Visszaérkezve a szállásra a vacsora elfogyasztása után az elmúlt napok eseményeiből játékos vetélkedőt szerveztünk. Nagyon örültünk neki, hogy mindegyik csoport lelkesen vett részt a játékban, s igazán sok mindenre emlékeztek.

Utolsó nap a bepakolás után hazafelé vettük az irányt, de közben itt sem maradhatott el történelmi ismereteink bővítése. A péterváradi erőd kazamatáiban bolyongva képzeltük magunkat bele az itt katonaságot teljesítő emberek szerepébe. Kirándulásunkat Újvidék utcáinak megismerésével zártuk, s költöttük el maradék pénzünket.

Hazafelé megállapítottuk, hogy sok hasznos ismerettel lettünk gazdagabbak a történelmi Magyarországról.  Este 20.30-ra értünk haza fáradtan, de boldogan.

Köszönjük a szervezést Sipos-Kovács Marianna int.vez.helyettesnek, a kisérést dr. Kovács Gábor Péterné- Erika néninek, Marosi Juditnak, Szállási Zsuzsannának.

 

 

 

Képgaléria